„Jön már az ismerős százlábú, deres ősz. Sepreget, kotorász, meg-megáll, lombot ráz,” (Kányádi Sándor). A Sója Miklós Szociális Közösségi Ház élete az őszi szünet idején felpezsdült. Ilyenkor a környék lakói - a legapróbb gyerekektől a felnőttekig - élettel töltik meg a házat.
A vezetők és segítőik már előre megtervezték a változatos, minden korosztályra illő szabadidős programokat: rajzolás, festés, őszi terményekből figurák készítése, tökfaragás. Nagy izgalommal várták minden nap az aktuális feladat kijelölését. Elmondhatom, hogy minden gyerek képességeinek megfelelően vett részt a munkában.
Komolyan vették azt a délelőttöt is, melyen Jaczkó Györgyné tisztelendő asszony a mindenszentekkel és halottak napjával kapcsolatban tartott nagyon megható beszélgetést a résztvevőkkel. Hiszen ebben a témában mindenki nagyon érintett, - mindenkinek van olyan hozzátartozója, akiről már csak emléket őriz. Ennek az ünnepnek az üzenete, hogy akit szerettünk-szeretünk, - szívünkben örökké él. Kosztolányi Dezső szavaival:
Volt emberek.
Ha nincsenek is, vannak még. Csodák.
Nem téve semmit, nem akarva semmit,
hatnak tovább.
A beszélgetés végén a gyermekeknek énekeket tanított tisztelendő asszony, melyeket a felnőttek közösen a gyerekekkel énekelték. Ezután még a játszószobában vidám hangulatban tovább „hancúroztak” a felszabadult csemeték.
Nagy Józsefné
alpolgármester
Híreink 
