olimpiai bajnok magyar sportlövő, edző, szakíró.
Halasy István és Szöllősy Irén fiaként született. Bécsben szerzett jogi doktorátust és kereskedelmi diplomát. Az első világháború alatt frontkatonaként szolgált, egy közelében felrobbant gránát hatására nyolc hónapra megnémult. Sportolóként – korabeli szokásoknak megfelelően – több sportágban is tevékenykedett (vívás, lovaglás, műkorcsolyázás).
Az 1920-as évek elején ismerkedett meg az agyaggalamb-lövészettel, a Magyar Galamblövő Egyesület versenyzője lett. Első nagy nemzetközi versenyén, az 1924-es párizsi olimpiai játékok agyaggalamb-lövész versenyén szétlövésben nyert aranyérmet a finn versenyző ellen, ezzel a nyári olimpiai játékok történetében ő nyerte a tizenkettedik magyar aranyérmet és az első magyar sportlövő olimpiai aranyérmet. Később Krúdy Gyula így jellemezte Halasyt: Ő a legnyugodtabb magyar ember. Ugyanezen az olimpián a csapattal a hatodik helyet szerezte meg.
Pályafutása során 1932-ben élőgalamb-lövészetben, 1936-ban pedig agyaggalamb-lövészetben nyert csapat világbajnokságot. Egyéniben ugyanezeken a világbajnokságokon második (agyaggalamb), ill. harmadik (élőgalamb) helyet szerzett. 1937-ben vb 4. volt. 1936-ban kétszeres Európa-bajnok volt (egyéni és csapat). 70 éves koráig versenyzett.
