Szlovákia - Királyhelmec

2012. aug.
10.

Királyhelmec (szlovákul Kráľovský Chlmec) város Szlovákiában, a Kassai kerület Tőketerebesi járásában. A Bodrogköz legjelentősebb városa.

Fekvése

Kassától 90 km-re délkeletre fekszik.

Nevének eredete

A szláv helmec (= kis halom) főnévből ered, nevének előtagja arra utal, hogy egykor királyi piac volt[1].

Története

Királyhelmec területéről már az újkőkorból (badeni/ péceli kultúra), majd a vaskorból (hallstatt - kelták, dákok), a római korból (vandálok) leletei is előkerültek. A régészeti leletek tanúsága szerint területén a szláv időszakban is település állhatott, melynek temetőjét a város határában az Erős erdő déli részén tárták fel. A mai település valószínűleg már a 12. században is létezett. 1214-ben a leleszi alapítólevélben (Helmech - Helmeche) említik először, amikor II. András király Boleszló váci püspöknek adta, majd a leleszi prépostság birtoka lett.

1241-ben Királyhelmecet elpusztították a tatárok. 1323-ban Károly Róbert hívének, Mikcs bánnak adományozta. 1332-ben a pápai tizedjegyzékben Miklós nevű papjával együtt Helmech néven említik, ekkor már állt temploma is.

A 14. században az Ákos nemzetségbeliek foglalták el és több évtizeden át maradtak birtokosai.

A 15. század elején a Pálóczi család birtoka lett, akik királyi engedéllyel várat építettek ide, egyesek szerint azonban csak nemesi udvarház lehetett. Ekkoriban válik mezővárossá. A várat Szapolyai János 1538-ban más birtokokkal együtt Perényi Péternek Abaúj vármegye főispánjának, felsőmagyarországi főkapitánynak adta. Perényi azonban hintapolitikát folytatott Habsburg Ferdinánd és János király közötti harcokban, hol ide, hol oda pártolt, ezért a várat 1548-ban királyi parancsra lerombolták. Lorántffy Zsuzsanna, I. Rákóczi György özvegye 1654 előtt új várkastélyt épített itt, amelyet 1692-ben udvarházként említenek, valószínűleg a kuruc harcokban pusztult el végleg.

1709-ben pestisjárvány pusztított a városban. A katolikus templom 1757-ben, a református 1787-ben épült. 1831-ben újabb járvány, kolera pusztított. 1848-ban lakói részt vettek a szabadságharcban. A század vége felé újabb kolerajárvány és a szőlőket kipusztító filoxéra sújtotta a várost.

A kórház (ma középfokú szaktanintézet) 1895-ben épült eklektikus stílusban, egyszerre a Bodrogközi Tiszaszabályozó Társulás székházával (ma a Bodrogközi és Ung-vidéki Regionális múzeum székháza) és a Társulás szolgálati lakásaival (ma a görög katolikus templom). 1907-ben épült az állami iskola.

1910-ben 2725 lakosából 2719 magyar volt. A trianoni békeszerződésig Zemplén vármegye része volt. Az első bécsi döntés alapján ismét Magyarországhoz tartozott. A magyar hadsereg 1938. november 6-i bevonulását a zászlódíszbe öltözött város ünneplő lakossága fogadta.[2]

A második világháború után Csehszlovákiához csatolták, közigazgatásilag a Bodrogközi járás székhelye lett, mely 1960-ban szűnt meg és ezt követően a Tőketerebesi járás része lett.

1993-ban alakult itt is egy cserkészcsapat, amelynek neve 30. számú Szent István király cserkészcsapat.

Önkormányzatának lapja a Királyhelmeci nézetek.

A legújabb időkben

2008 novemberében belpolitikai vihart kavart Szlovákiában és Magyarországon, fokozva a két ország közti feszültséget a magyar Nemzeti Őrsereg királyhelmeci egyenruhás megemlékezése az első bécsi döntés 70. évfordulójára.[3] A helmeci önkormányzat elhatárolódott, és eltávolíttatta az emlékműről az Őrsereg koszorúját.[4]

Éghajlata

Az évi középhőmérséklet 9,3°C, a leghidegebb hónap a január (-3,1°C), a legmelegebb a július (20,3°C). Az évi közepes hőingás 23,4°C, a napsütéses órák száma 1880-1920 óra, ebből 1400-1500 óra a tenyészidőszakban.[5] Az általános szélsebesség a nyáron 2,5 m/s, télen 3,0 m/s körüli, az uralkodó szélirány az ÉK-i. A hótakarós napok száma 50-60, ez viszonylag kicsinek mondható, oka a kevés csapadék és a gyakori szél.

 

Királyhelmec éghajlati jellemzői
HónapJan.Feb.Már.Ápr.Máj.Jún.Júl.Aug.Szep.Okt.Nov.Dec.
Átlaghőmérséklet (°C)−3,1−1,34,110,015,118,120,319,715,710,04,0−0,6
Átl. csapadékmennyiség (mm)353534476173686951535446
Forrás: Boros László:Táj és ember - A Bodrogköz geológiai fejlődéstörténete, természetföldrajzi jellemzői

 

Nevezetességei

Szobrok, emlékművek

Emléktáblák

Híres emberek

Itt születtek