Felnőtt részleg
Ifjúsági részleg
Helytörténeti részleg
Feldolgozó részleg

E- könyvtár

A könyvtár rövid története

A 20. század második felében a közművelődési könyvtári hálózat a tanácsrendszer létrejöttét követően, annak hierarchiája szerint épült ki.

Kisvárdán 1952. november 1-jén megalakult a Kisvárdai Járási Könyvtár, melynek vezetője Sipos Mária volt. Az intézmény az akkori községi tanács épületében egy 25 m²-es helyiséget kapott. A könyvtárat december 6-án nyitották meg. A berendezést 2 könyvszekrény, 2 könyvállvány és 1 kölcsönző pult alkotta. A könyvtári állomány 2.219 db kötetet tartalmazott, az olvasói létszám ekkori 500 körül volt, ám a következő évben már 1.650-re nőtt. A tagok kb. 51.600 könyvet kölcsönöztek. A könyvtár iránti megnövekedett igény szükségessé tette, hogy új könyvtári helyiségről gondoskodjon a fenntartó. 1954 első napjaitól már a Piac tér 3. szám alatt, a felújított kultúrház (a korábbi Nagyvendéglő) három földszinti termében fogadhatta a látogatókat az intézmény. A megnövekedett alapterület (95 m²) jótékony hatással volt a forgalomra, hiszen 1.744 olvasó 71.200 könyvet vitt ki. A könyvtári állomány 7.738 kötetre emelkedett, de a gyermek- és ifjúsági irodalom terén sok hiányosság volt, miközben a kultúrpolitika a politikai-agitációs és ismeretterjesztő tartalmú könyveket túlzott példányszámban erőltette.

A nyitáskor egy könyvtáros volt állományban, 1953-ben ez a szám háromra emelkedett, de ennek ellenére még 1954-ben sem volt készen a betűrendes katalógus. 1958-tól tanácsi kézbe adták a községekben lévő könyvtárakat, de a könyvtárügy ekkor sem kapott szerepének megfelelő figyelmet a fenntartótól. Állandó gondot jelentett az, hogy a gyarapodó fiatal olvasók számára megfelelő részleget biztosítsanak. Ennek ellenére a könyvtári állomány gyarapodott, 1960-ban majd 15.000 kötetet tett ki. Ettől az évtől kezdve önálló költségvetésből gazdálkodott a járási könyvtár és a dokumentumok vásárlására fordított összeget is megemelte a tanács. Ebben az évben vezették be a szabadpolcos kölcsönzést is. 1962-től már négy főállású könyvtáros állt alkalmazásban, az évtized közepétől egy gazdasági ügyintézőt is alkalmazhattak.

1967-ben elhunyt az intézmény igazgatója, feladatát Vértessy Gézáné, majd 1968 tavaszától dr. Újlaky Józsefné vette át. Ekkoriban nyilvánvalóvá vált, hogy a rendelkezésre álló helyiségek nem elegendőek a könyvtár megfelelő működéséhez. 1966-ben ezt írták: „a helyiség túlzsúfolt, megfelelő szabadpolcos kölcsönzést nem lehet létrehozni, olvasóteremről meg egyáltalán nem beszélhetünk."

1968 novemberében a könyvtárnak is helyet adó régi építményben munkálatokat végeztek, hogy gyermekrészleget alakítsanak ki, ám egy éjjel az emelet leszakadt, az egész épületkomplexumot pedig később elbontották, így a könyvtár 1969. február 2-án egy 220 m²es, a Lenin út 65. szám alatt álló épületben nyílt meg. Itt már gyermekrészleget, hírlapolvasót is kialakíthattak, illetve plusz egy főt alkalmaztak.

1970. április 1-jével Kisvárda városi címet kapott. Ekkor a könyvtár hálózati alközpontként működött, volt két fiókkönyvtára, 5 főfoglalkozású dolgozója, az állomány 31.264 darabot tett ki, olvasóinak száma 2.535 fő. 1972-től a könyvtár közös fenntartásúvá vált és Városi-Járási Könyvtárként működött tovább. 1975-ben egy feldolgozó könyvtárossal emelkedett a létszám, s ekkor kezdődik a hanglemezek gyűjtése is.

1979-ben építettek egy raktárhelyiséget, ám ez a következő évi belvíz idején megsüllyedt, 1982-re újjáépítették, de 1987-re veszélyessé vált és le kellett bontani. A könyvek egy része a pincékbe, más része bérelt helyiségekbe került. 1987-re a gyermekrészleg is kapott egy státust, 1988-ban pedig egy feldolgozó-, és egy helyismereti könyvtárossal gyarapodott az alkalmazottak száma. A könyvtári épületet kikezdte az idő, kinőtte a forgalom. 1985-ben közel 96.000 dokumentum várta a 3.711 olvasót. A városi tanács a település főterén álló, egykori iparbanki épületet három évig tartó munkával, 39 millió forintos költséggel renováltatta, s ebben a mintegy ezer négyzetméter területen 1990 decemberétől fogadhatta olvasóit a Városi Könyvtár.

1992-ben Dr. Újlaky Józsefné nyugdíjba ment, az igazgatói posztra Szivák Gábort nevezték ki. Vezetése alatt kezdődött meg a könyvtár számítógépesítése, ebben az időszakban jelentek meg a korszerű információhordozók a könyvtárban, továbbá új szolgáltatást is kínált a könyvtár: az internetet, mely technológia részben átalakította a könyvtári munka jellegét, majd azt negatív irányban befolyásolta, mert ahogy a lakosság körében is egyre olcsóbbá és elérhetőbbé vált a világháló, ez kiiktatta a könyvtári munka tájékoztató jellegét és a médiatár is kihasználatlanná vált. Idővel megszűnt az olvasóterem és a médiatár, a könyvtárosok száma is megcsappant.

A negatív folyamatok mellett ellenkező előjelű változások is történtek, mivel a településen 2008-ban önálló TIT szervezet alakult, mely székhelyét a könyvtárban rendezte be. Ennek köszönhetően a közgyűjtemény felvett egy erőteljes ismeretterjesztési funkciót is. Tíz esztendővel ezelőtt a dalárda is itt találta meg bázisát. Mindkét civil szervezetnek köszönhetően a könyvtár közösségalkotó hellyé is vált.

A könyvtár épületét a 2012-13-as felújítás során megpróbálták a 19. sz. végi kinézetre visszaalakítani, így díszesebb köntösbe öltöztették. Az ünnepélyes átadó- és névadó ünnepséget 2013. február 4-én rendezték meg, az intézmény a város jelentős történelmi személyisége után a Várday István Városi Könyvtár nevet kapta.

Néző István