Rétközi Múzeum

2012. febr.
24.

 

 

retkozi logo

 

 

Email:

retkozi@kisvarda.hu

 

Múzeumvezető:
Dr. Vofkori Mária

 

Bővebb Információk:
http://www.kisvardaimuzeum.hu
http://www.vardaimuzeum.hu

 

Tárlatvezetés:

Magyar, angol és román nyelven lehetséges

 


A Rétközi Múzeum épülete:

A kisvárdai zsinagóga

Kisvárda a XIV. és XV. században a magas egyházi és világi méltóságokat viselő Várdai család birtoka volt. A város területén metszették egymást azok az utak, amelyek Munkács, Beregszász és Szatmár felől a Tisza kanyaron át tartottak Királyhelmec és Kassa, illetve a Szepesség városai és a bányavárosok felé. Ezek a közlekedési kapcsolatok magyarázzák, hogy Várdának, mint piacközpontnak nagy volt a jelentősége. Kisvárdán a zsidók az Esterházyak engedélyével telepedtek le. A források tanúsága szerint 1747-ben Kisvárdán egy zsidó élt, de 1784-85-ben már 118 főből állt a közösség, ami abban a korban jelentős nagyságúnak tekinthető. (1851-ben körülbelül az összlakosság 22,5 százaléka, 1910-ben pedig az összlakosság 30,2 százaléka volt zsidó.) A hitközség 1796-ban alakult, és 1801-ben már zsinagógát építettek. Nem tudjuk pontosan, hogy hol állhatott ez az épület, az azonban bizonyos, hogy a zsidóság a korabeli Serház utcára, Posta utcára és Szent László utcára koncentrálódott, tehát a hitélet központja is ezen a környéken volt, talán éppen a mai zsinagóga helye körül. A századforduló előtt a zsidóság számának és anyagi erejének gyarapodása eredményezhette azt a döntést, hogy új zsinagógát emeltetnek. Az 1899. évi Kisvárdai Lapok közölte azt, hogy : „Vármegyénk szülötte, Grósz Ferenc műépítész a budapesti tőzsdepalotához nyújtott be tervezetet, ugyanez a fiatal műépítész készítette az itteni izraelita hitközség által építeni czélzott új templom tervét is.” A megvalósításhoz pályázatot hirdettek, és 1901 áprilisában már épülőfélben levő templomról tudósít az újság. Az új – Csillag utcai – zsinagóga átadása valószínűleg 1901-ben vagy 1902-ben történt meg. A romantizáló homlokzatú zsinagóga, impozáns méreteivel a zsidóság lélekszámát és tekintélyének súlyát fejezi ki. Magasan emelkedik a szomszédos házak fölé, és formailag és érezhető rajta a szomszédos városok zsinagógáinak hatása. Az ívsoros elemmel hangsúlyozott, romantizáló főpárkány felett íves tető fedi az épületet. Alaprajzában a hagyományos (ortodox) zsinagógák elrendezését követi. A női karzatra az épület oldalhomlokzata felőli lépcsőházon keresztül lehetett feljutni. Az öntöttvas oszlopokkal alátámasztott karzat a belső teret három oldalról vette körül. Az épület átalakításakor a frigyszekrényt lebontották, a fülkét befalazták. (A frigyszekrény restaurálva a zsinagógával egy udvaron levő imaházban kapott helyet.) Az épület homlokzatait eredeti formáinak megőrzésével állították helyre, a vallási szimbólumok azonban már nem láthatók. Belső terét kiállítási és kulturális célokra tették alkalmassá. 1983-tól múzeum működik benne.

Kisvárda egyik legfigyelemreméltóbb épületében, a volt zsinagógában, Csillag utca 5 szám alatt található az egykori Vármúzeum jogutódjaként működő Rétközi Múzeum. A bejárati előcsarnokban a Holocaust kisvárdai áldozatainak emléktáblái láthatók. A földszinten kizárólag néprajzi anyag található, amelynek gyűjtési helye a Rétköz, és amely jelenlegi elrendezésében ezt a – Múzeumnak is nevet adó – tájegységet szeretné reprezentálni.

(A Rétköz, a hajdani Szabolcs vármegye egyik legkarakterisztikusabban elkülönülő természetföldrajzi tájegysége. A Tisza és a Nyírség homokdombjai által behatárolt 142 553 katasztrális hold nagyságú rész, a Lónyai csatorna megásásáig – 1895-1898 – az ecsedi láphoz hasonló vizes, nádas ingoványos terület volt. Egy ilyen helyen, nehezen megközelíthető volta miatt, régibb, ősibb módon éltek az emberek. A néhány év híján egy ezredévnyi természeti állandóság majdnem homogénné formálta az itt élő emberek etnográfiai karakterét, és létrehozott egy olyan gazdasági, társadalmi és életmódbeli különállást és sajátosságot, amely tükröződött az itt lakók tudatában is. A Rétköz egyik legnevezetesebb kutatója Kiss Lajos volt, aki harminc települést sorolt a tájegységbe. Területi körülhatárolását a későbbi kutatók is elfogadták.)