TÁRSADALMI FENNTARTHATÓSÁG SZEMPONTJAI

A projekt fejlesztési elemeihez kapcsolódó jogszabályi keretek összefoglalása

Kisvárda

2014. december 28.

Magyarország Alaptörvénye

Mi az Alaptörvény?

• Az Alaptörvény az állam alaptörvénye, a legmagasabb szintű jogszabály, amely tartalmazza az állam felépítésével és működésével kapcsolatos legfontosabb szabályokat. Az Alaptörvény a legmagasabb szintű norma Magyarországon, így nem lehet olyan jogszabályt hozni, amely ellentétes annak tartalmával. Az Alaptörvény Magyarország jogrendszerének alapja. Az Alaptörvény és a jogszabályok mindenkire kötelezőek.

Miről rendelkezik az Alaptörvény?

• Az Alaptörvény meghatározza a magyar társadalmi-politikai-gazdasági berendezkedés legfontosabb szegmenseit. A normaszöveg öt részből áll:

• Preambulum (Nemzeti Hitvallás, mely rögzíti Magyarország helyét a nyugati civilizációban, és felidézi azokat a szellemi értékeket és történelmi tényeket, amelyek hazánk történetében kiemelkedőek)

• Alapvetés (rögzíti Magyarország államformáját, területi struktúráját, jelképeit, ünnepeit, az európai integrációt, a határon túl élő magyarok magyar nemzethez való tartozását és a Magyarországon élő nemzetiségek jogait)

• Szabadság és felelősség (az alkotmányos alapjogokat és kötelezettségeket sorolja fel, kifejezi hogy a legfőbb közös értékek: a család, a rend, az otthon, a munka és az egészség, az Alaptörvény kiemeli a családok és az emberi élet védelmének jelentőségét)

• Az állam (a központi állami szervek rendszere)

• Különleges jogrend (rendkívüli állapotra és szükségállapotra vonatkozó rendelkezések)

• Az Alaptörvény kifejezi Magyarország elkötelezettségét az Európai Unió közös alkotmányos értékei és hagyományai iránt, rögzíti az ország polgárainak – tartozzanak bármely nemzetiséghez – egyéni és közösségi jogait, és az EU Alapjogi Charta szellemében meghatározza az alapvető szabadságjogokat.

Ki és hogyan módosíthatja az Alaptörvényt?

• Alaptörvény elfogadására vagy az Alaptörvény módosítására irányuló javaslatot a Köztársasági Elnök, a Kormány, országgyűlési bizottság vagy országgyűlési képviselő terjeszthet elő. Alaptörvény elfogadásához vagy módosításához az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.

Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény;

• meghatározza a helyi önkormányzás általános szabályait, részletes működési feltételeit, feladat- és hatásköreit (kötelező és önként vállalt feladatait) település fajtánként, meghatározza a működéshez szükséges gazdasági feltételeket, az önkormányzatok vagyonát, feladatainak finanszírozási rendszerét, a működés ellenőrzésének és felügyeletének rendszerét, az adósságrendezés esteit, feltételeit.

Az állami vagyonról szóló 2007. évi CVI. törvény;

• A törvény szabályozza az állam tulajdonában álló vagyon (a továbbiakban: állami vagyon) feletti tulajdonosi joggyakorlás módját és szervezetét, valamint e vagyonnal való gazdálkodást.
• Többek között: Az állami vagyonnal a tulajdonosi joggyakorló maga gazdálkodik, vagy szerződés - így különösen bérlet, haszonbérlet, megbízás - alapján hasznosításra átengedi, illetőleg vagyonkezelésbe, haszonélvezetbe adja.

Az állami vagyon hasznosítására kötött szerződések elsődleges célja az állami vagyon hatékony működtetése, állagának védelme, értékének megőrzése, illetve gyarapítása, az állami és közfeladatok ellátásának elősegítése. A tulajdonosi joggyakorló és a vagyonkezelő a vagyon hasznosítására csak olyan szerződést köthet, amely - az állami vagyon megőrzését, gyarapítását, pénzügyileg és gazdaságilag minél előnyösebb hasznosítását szem előtt tartva - az állam számára a várható bevétel, megtakarítás, vagy más előny alapján a lehető legkedvezőbb. …

• A törvény meghatározza továbbá a Magyar Nemzeti Bank szervezetét, működését, gazdálkodását

A nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény;

• A törvény szabályozza az állam és a helyi önkormányzatok tulajdonában álló vagyon (a továbbiakban: nemzeti vagyon) megőrzésének, védelmének és a nemzeti vagyonnal való felelős gazdálkodásnak a követelményeit, az állam és a helyi önkormányzatok kizárólagos tulajdonának körét, a nemzeti vagyon feletti rendelkezési jog alapvető korlátait és feltételeit, valamint az állam és a helyi önkormányzat kizárólagos gazdasági tevékenységeit.

• Nemzeti vagyonba tartozik:

a) az állam vagy a helyi önkormányzat kizárólagos tulajdonában álló dolgok,

b) az a) pont hatálya alá nem tartozó, az állam vagy a helyi önkormányzat tulajdonában lévő dolog,

c) az állam vagy a helyi önkormányzat tulajdonában lévő pénzügyi eszközök, továbbá az államot vagy a helyi önkormányzatot megillető társasági részesedések,

d) az államot vagy a helyi önkormányzatot megillető bármely vagyoni értékkel rendelkező jogosultság, amelyet jogszabály vagyoni értékű jogként nevesít,

e) Magyarország határa által körbezárt terület feletti légtér,

f) az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek kereskedelméről szóló törvény szerinti kibocsátási egység és légiközlekedési kibocsátási egység, valamint az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye és annak Kiotói Jegyzőkönyve végrehajtási keretrendszeréről szóló törvény szerinti kiotói egység,

g) állami vagy helyi önkormányzati fenntartású közgyűjtemény (muzeális intézmény, levéltár, közgyűjteményként működő kép- és hangarchívum, valamint könyvtár) saját gyűjteményében nyilvántartott kulturális javak körébe tartozó dolog,

h) a régészeti lelet,

i) a nemzeti adatvagyon körébe tartozó állami nyilvántartások fokozottabb védelméről szóló törvény szerinti nemzeti adatvagyon. …

Az állami vagyonnal való gazdálkodásról szóló 254/2007. (X. 4.) Korm. rendelet;

• Az állami vagyonról szóló törvény (Vtv.) végrehajtási rendelete. A rendelet hatálya a Vtv. hatálya alá tartozó állami vagyonra, az állami vagyonnal kapcsolatos eljárásokra, jogügyletekre, jogviszonyokra, valamint az azokban részt vevő személyekre terjed ki.

Az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény (a továbbiakban: Áht.);

• A törvényt az Országgyűlés az államháztartás egyensúlyának és a közpénzekkel való áttekinthető, hatékony, ellenőrizhető gazdálkodás garanciáinak megteremtése céljából alkotta meg. A törvény célja, hogy a közfeladatok maradéktalan ellátása érdekében biztosítsa az államháztartás átlátható működési feltételeit.
• Az ÁROP végrehajtása szempontjából az egyik legfontosabb jogszabály, amely meghatározza a költségvetési szervek szervezetét, irányítását, felügyeletét, a létrehozás és megszűnés eseteit, a költségvetési szervek gazdálkodását, a költségvetés és a beszámoló főbb tartalmát, a gazdálkodás és az ellenőrzés szervezetrendszerét, az önkormányzatok gazdálkodási feladatait, támogatásának feltételeit, a működés és támogatás ellenőrzését és elszámolását.

Az államháztartásról szóló törvény végrehajtásáról szóló 368/2011. (XII. 31.) Korm. rendelet;

• Az államháztartási törvény végrehajtási rendelete, amely az Áht. rendelkezéseit, az eljárási cselekményeket részletezi.

A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény;

• A törvény meghatározza a hatálya alá tartozók beszámolási és könyvvezetési kötelezettségét, a beszámoló összeállítása, a könyvek vezetése során érvényesítendő elveket, az azokra épített szabályokat, valamint a nyilvánosságra hozatalra, a közzétételre és a könyvvizsgálatra vonatkozó követelményeket. A törvény hatálya - a (3) bekezdésben foglaltak kivételével - kiterjed a gazdaság minden olyan résztvevőjére, amelynek működéséről a nemzetgazdaság más szereplői tájékoztatást igényelnek.

• A törvény hatálya alá tartozik a gazdálkodó.

A törvény hatálya nem terjed ki az egyéni vállalkozóra, a polgári jogi társaságra, az építőközösségre, továbbá a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi kereskedelmi képviseletére, arra a közkereseti társaságra, betéti társaságra és egyéni cégre, amely az üzleti évben (az adóévben) nyilvántartásait az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló, illetve a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló törvény előírásai szerint vezeti.

Az államháztartás számviteléről szóló 4/2013. (I. 11.) Korm. rendelet (hatálybalépés időpontja: 2014. január 1.);

• A számviteli törvény (Szt.) általános elvei mentén szabályozza a költségvetési szervek sajátos számviteli feladatait. A költségvetési számvitelben és a pénzügyi számvitelben az Szt-ben meghatározott alapelveket az e rendeletben meghatározott sajátosságokkal kell érvényesíteni. A számviteli alapelveken túl a könyvvezetés és az éves költségvetési beszámoló elkészítése során az Szt. rendelkezéseit csak akkor lehet alkalmazni, ha azt e rendelet kifejezetten elrendeli.

A közbeszerzésekről szóló 2011. évi CVIII. törvény;

• A törvény szabályozza a közbeszerzési eljárásokat és az azokhoz kapcsolódó jogorvoslat szabályait a közpénzek ésszerű és hatékony felhasználása és nyilvános ellenőrizhetőségének megteremtése, továbbá a közbeszerzések során a verseny tisztaságának biztosítása érdekében. E törvény és a végrehajtása alapján alkotott jogszabályok célja továbbá a mikro-, kis- és középvállalkozások közbeszerzési eljárásban való részvételének, a fenntartható fejlődés, az állam szociális célkitűzései és a jogszerű foglalkoztatás elősegítése.
• A közbeszerzési eljárásban az ajánlatkérő köteles biztosítani, a gazdasági szereplő pedig tiszteletben tartani a verseny tisztaságát, átláthatóságát és nyilvánosságát.

A költségvetési szervek belső kontrollrendszeréről és belső ellenőrzéséről szóló 370/2011. (XII. 31.) Korm. rendelet;

• A rendelet szabályozza a hatálya alá tartozó szervezetek belső kontrollrendszerét és belső ellenőrzési tevékenységét.
• A rendelet hatálya kiterjed:

(Az államháztartás központi és önkormányzati alrendszerből áll.

Mindenkor hatályos éves költségvetési törvény

• Az Országgyűlés a tárgyévet megelőző év decemberében dönt a következő év költségvetésének feltételeiről, melyben többek között
• meghatározza a költségvetési szervek támogatásának jogcímeit, azok összegeit, a közbeszerzési értékhatárokat,

A Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. tv.

Az új Munka Törvénykönyve megalkotásának célja a foglalkoztatás rugalmasabbá tétele, a versenyképesség javítása. A törvény ennek megfelelően a termelés és a piac igényeinek érdekében növelte a munkáltató mozgásterét.

Az új Munka Törvénykönyve elsődleges rendeltetése a tisztességes foglalkoztatás szabályainak megállapítása, a vállalkozás és a munkavállalás szabadságának elve szerint, tekintettel a munkáltató és a munkavállaló gazdasági, valamint szociális érdekeire.

A törvénytervezet általános indokolása szerint az új Munka Törvénykönyve megalkotásával az alábbi célokat kívánják megvalósítani:

-          rugalmas foglalkoztatás

-          munkavégzők szociális biztonsága

-          individuális és kollektív autonómia erősítése

-          megállapodások szabályozó szerepének erősítése

-          szakszervezeti aktivitás fokozása

-          az állami szabályozás regulatív funkciójának csökkentése

-          üzemi megállapodások regulatív funkciójának szabályozása

-          kollektív szerződésben biztosítani a törvénytől való eltérés lehetőségét

-          polgári jogi szabályok alkalmazása különösen a kártérítés körében

A törvény öt részből áll, ezek fontosabb elemei:

• Első rész: Általános rendelkezések

Ebben a részben rögzítésre kerül a törvény célja, hatálya, megfogalmazásra kerülnek egyes alapelvek, illetve a törvény keretei között alkalmazandó jognyilatkozatok típusai továbbá ezek megtételének módja.

• Második rész: A munkaviszony

Ez a szakasz rendelkezik a munkaviszony alanyairól, létesítéséről, a munkaszerződés teljesítéséről, módosításáról és megszűntetéséről.

Szabályozza a munka és pihenőidőt, a munka díjazását, a kártérítési felelősséget.

Rögzíti a munkaviszony egyes típusaira vonatkozó különös szabályokat, a munkaerő-kölcsönzés szabályait, valamint az iskolaszövetkezet és tagjai közötti szabályokat.

• Harmadik rész: A munkaügyi kapcsolatok

Az üzemi tanácsra, a szakszervezetre, a kollektív szerződésre vonatkozó rendelkezések.

• Negyedik rész: A munkaügyi vita

A munkajogi igény érvényesítése és a kollektív munkaügyi vita szabályozásáról szóló rész.

• Ötödik rész: Záró rendelkezések

A közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény

2012. március 1-jén hatályba lépett a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (a továbbiakban: „Kttv.”), amely áttörést hozott a közszférára vonatkozó – eddig három alapvető szférára tagozódó – munkajogi szabályozás struktúrájában. A Kttv. rendelkezik a kormánytisztviselők és a köztisztviselők jogállásáról. A Kttv. hatálya kiterjed az államigazgatási szervek kormánytisztviselőinek és kormányzati ügykezelőinek, továbbá a közigazgatási és helyettes államtitkárok kormányzati szolgálati jogviszonyára és 2015. január 1-től a polgármesterek jogviszonyára. A Kttv. teljes körűen tartalmazza a hatálya alá tartozó jogviszonnyal kapcsolatos valamennyi rendelkezést – így különösen az általános magatartási követelményeket és alapelveket, a személyhez fűződő jogok védelmére és a jognyilatkozatokra, valamint az érvénytelenségre vonatkozó rendelkezéseket is. A köztisztviselők jogviszonyára alkalmazni kell a kormánytisztviselőkre vonatkozó joganyagot, így a Kttv. lényegében csak az eltéréseket határozza meg az utóbbi jogviszonyhoz képest.

A Kttv. harmadik része tartalmazza az alábbi területek szabályozását:

• Kormányzati szolgálati jogviszony létesítése
• Munkáltatói jogkör gyakorlása
• Munkaidő
• A kormányzati szolgálati jogviszony megszűnése
• Továbbképzés
• Szabadság
• Fegyelmi, kártérítési felelősség
• Díjazás, illetmény stb.

A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény

• a helyi önkormányzati költségvetési szerveknél, valamint a helyi önkormányzat által a feladatkörébe tartozó közszolgáltatások ellátására foglalkoztatottak közalkalmazotti jogviszonyát szabályozza;

A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény

• az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés személyi, tárgyi és szervezeti feltételeit meghatározó jogszabály, a szervezetten munkát végzők egészségének, munkavégző képességének megóvása és a munkakörülmények humanizálása érdekében. Tartalmazza a munkabalesetek és a foglalkozással összefüggő megbetegedések megelőzésével kapcsolatban az állam, a munkáltatók és a munkavállalók feladatait, jogait és kötelességeit.

A közszolgálati tisztviselők képesítési előírásairól szóló 29/2012. (III. 7.) Korm. rendelet

• az önkormányzatnál foglalkoztatott nem közalkalmazott és nem munkavállalók képzési követelményét határozza meg.

2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről

Alapelvek

• Az autonóm mozgástér védelmének elve

A Ptk. kimondja, hogy a törvény védi a személyek vagyoni és személyhez fűződő jogait, továbbá törvényes érdekeit. Ez egy mozgásteret biztosít a személyek részére, melyet az állam biztosít, azzal, hogy az érdekérvényesítést a kényszer útján is végrehajthatja. A törvényben biztosított jogok védelme az állam minden szervének kötelessége. Érvényesítésük - ha törvény másként nem rendelkezik - kizárólag bírósági útra tartozik. Az új Ptk. a törvény céljában definiálja ezt az alapelvet: a Ptk. a mellérendeltség és egyenjogúság elve szerint szabályozza a személyek alapvető vagyoni és személyi viszonyait.

• A jogfejlesztő értelmezés elve

A törvény rendelkezéseit az új Ptk. szerint Magyarország alkotmányos rendjével összhangban kell értelmezni.

• A jóhiszeműség és tisztesség elve

A polgári jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a felek a jóhiszeműség és a tisztesség követelményeinek megfelelően kötelesek eljárni. Az új Ptk. ezt kiegészíti azzal, hogy a jóhiszeműség és tisztesség követelményét sérti az is, akinek joggyakorlása szemben áll olyan korábbi magatartásával, amelyben a másik fél okkal bízhatott.

• A joggal való visszaélés tilalma

A törvény tiltja a joggal való visszaélést. Joggal való visszaélésnek minősül a jog gyakorlása, ha az a jog társadalmi rendeltetésével össze nem férő célra irányul, különösen ha a nemzetgazdaság megkárosítására, a személyek zaklatására, jogaik és törvényes érdekeik csorbítására vagy illetéktelen előnyök szerzésére vezetne. Az új Ptk. ezt azzal egészíti ki, hogy ha a joggal való visszaélés jogszabály által megkívánt nyilatkozat megtagadásában áll, és ez a magatartás nyomós közérdeket vagy különös méltánylást érdemlő magánérdeket sért, a bíróság a nyilatkozatot ítéletével pótolhatja, feltéve, hogy az érdeksérelem másképpen nem hárítható el.

• Az elvárható magatartás elve

Ha a Ptk. más esetben szigorúbb követelményt nem támaszt, akkor a polgári jogi viszonyokban úgy kell eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Saját felróható magatartására előnyök szerzése végett senki nem hivatkozhat. A másik fél felróható magatartására hivatkozhat az is, aki maga felróhatóan járt el.

Részei:

-             Bevezető rendelkezések

-             Az ember, mint jogalany

-             A jogi személy

-             Családjog

-             Dologi jog

-             Kötelmi jog

-             Öröklési jog

-             Záró rendelkezések

Az Európai Parlament és a Tanács 2009/24/EK irányelve a számítógépi programok jogi védelméről

• a számítógépes programok definiálása, védelmének szabályai

A Parlament és a Tanács 96/9/EK irányelve az adatbázisok jogi védelméről

• az adatbázisok, adatbázis-struktúrák védelméről

2011. évi CXII. törvényaz információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról

• az információs önrendelkezési jog és az információszabadság biztosítása érdekében, a személyes adatok védelmét, valamint a közérdekű és a közérdekből nyilvános adatok megismeréséhez és terjesztéséhez való jog érvényesülését szolgáló alapvető szabályok

2011. évi CXCVI. törvény a nemzeti vagyonról

• a korábban külön törvényben szabályozott nemzeti adatvagyonra és annak kezelésére vonatkozó szabályok.        

2004. évi CXL. törvény a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól  

• az elektronikus kapcsolattartás közigazgatásban történő alkalmazásának lehetőségei;

85/2012. (IV. 21.) Korm. rendelet az elektronikus ügyintézés részletes szabályairól

335/2005. (XII. 29.) Korm. rendelet a közfeladatot ellátó szervek iratkezelésének általános követelményeiről  

• A köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Ltv.) 35/A. §-a (1) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján a közfeladatot ellátó szervek iratkezelésének általános követelményeinek rögzítése

1. Irattári terv
2. Iratkezelés általános követelményei (iratok rendszerezése, iratkezelés megszervezése)
3. Az iratkezelés folyamata (küldemények átvétele, felbontása, érkeztetése, iktatás, szignálás, kiadmányozás, expediálás, irattárazás, selejtezés, levéltárba adás)
4. Iratok védelme
5. Ellenőrzési rend

27/2014. (IV. 18.) KIM rendelet a közfeladatot ellátó szerveknél alkalmazható iratkezelési szoftverekkel szemben támasztott követelményekről