A vár története
A kisvárdai vár területén talált őskori leletek alapján azt feltételezik, hogy a mai várrom helyén egykor földvár állott. A honfoglalást követően az ősi Gutkeled nemzetségből származó Várday család lett a település birtokosa, amely családot első ízben egy, a XIII. század végéről származó oklevél említ. A család 1415-ben Luxemburgi Zsigmondtól kapott engedélyt egy vár létesítésére, 1421-ben a király városi joggal ruházta fel Kisvárdát. Várday István bács-kalocsai érsek, bíboros – Mátyás király fő és titkos kancellárja Vitéz Jánossal együtt – 1465-ben kezdte meg a vár szinte teljes átépítésének előkészítő munkálatait, amely a bíboros 1471-es halálakor még tartott. Az építkezésen a korabeli feljegyzések szerint a jobbágyok mellett harminc mesterember is dolgozott.
Az 1500-as évek elején, Várday Ferenc erdélyi püspök idejében a belső vár köré három méter széles palánkfalból – melynek kettős cölöpsorát döngölt földdel töltötték fel – külső várat építettek, amit mély vízzel feltöltött árok és mocsaras terep vett körül. A külső várat négy sarokbástya tette védhetőbbé. Az 1526 utáni trónharcokban a Várdayak előbb Szapolyai János, majd I. Ferdinánd oldalára álltak, ezért az erdélyi seregek háromszor is megostromolták a várat, sikertelenül. A családból származott a Kisvárdán született Várday Pál, aki a mohácsi csatát követően lett esztergomi érsek. 1565 és 1585 között a várat délnyugaton és délen három új-olasz bástyával vagy fülesbástyával, további részeken három ó-olasz bástyával erősítették meg.
A földből és fából készült sáncok, valamint a hatalmas bástyák több ágyú elhelyezésére adtak lehetőséget, hátrányuk volt viszont, hogy mivel nem időtálló anyagból készültek, gyakran szorultak javításra, frissítésre, tapasztásra.
A vár története a Várday család kihalását követően
Várday Mihály királyi főpohárnokmester 1583-ban meghalt, vele pedig férfiágon kihalt a Várday család. Ezek után vetélkedés indult meg a vár és az uradalom birtoklásáért. Nyáry István – aki résztulajdonosa volt a várnak – idejében, az 1630-40-es években, tovább bővítik a várat a déli szárny negyedik emeletével, és egységes tetőszerkezetet alakítottak ki. Az építkezés célja a várnak lakóhelyként való átalakítása, bővítése, kényelmesebbé tétele volt, a kor barokk stílusának megfelelően.
A vár a XVII. század második felében házasságok révén újabb birtokos családok (Esterházy, Homonnai, Zichy) között öröklődött, osztódott. Ezek az új részbirtokosok nem fordítottak elég gondot az erősség karbantartására, hiszen voltak előkelőbb palotáik, biztonságosabb váraik, ahol lakhattak. A Wesselényi-féle összeesküvés után, 1672-ben a vár egy időre az Erdélyből kicsapó bujdosók kezére került.
A Thököly-felkelésben a vár ismét némi katonai szerephez jutott. A legendás kuruc vezér bukásával azonban felmerült az erősség lebontása. A Rákóczi-szabadságharc idején volt utoljára szerepe a kisvárdai várnak, mint Rákóczi utánpótlási központja, a foglyok őrzőhelye, a megyei adminisztráció székhelye, valamint az átvonulók szállása. Maga a fejedelem is négyszer járt Kisvárdán a szabadságharc idején.
A magyar műemlékvédelem egyik első dokumentuma
Az erődítmény a szabadságharc 1711-es bukását követően pusztulásnak indult, megszűntek az itt tartott megyegyűlések, a megyei levéltári anyagot és a várban őrzött rabokat elszállították. A környék lakossága a vár köveit és tégláit széthordta és építkezésekhez használta fel.
1828-ban határozat született, amely szerint: „ A Vár fenn álló falát, mint betses régiséget, meg hagyja a Földes Uraság a mostani állapotjába…”. Ez a határozat a magyar műemlékvédelem egyik első dokumentuma. A várkert az 1880-as években kedvelt kiránduló- és szórakozóhely, majálisok, színházi rendezvények, ünnepségek helyszíne.
1954-ben a várrom mellé tervezett futballpálya építésének előkészületei kapcsán ásatás kezdődött, melyet Éri István és Szabó György vezettek. A déli épületszárny homlokzatát állagmegóvásban részesítették, a falkiomlásokat és az ablaknyílásokat a kőkeretek pótlása nélkül kiegészítették. Pótolták a délkeleti saroktorony leszakadt boltozatait, a keleti és az északi oldal falszakaszait újrafalazták. A megmaradt épületszárny földszinti, illetve alagsori helységeinek dongaboltozatát újra elkészítették, innen indították el a délkeleti torony emeleti helységeibe felvezető csigalépcsőt.
A várban Vármúzeumot rendeztek be, amelynek állandó kiállítása 1980-ig volt látogatható, ekkor alakult meg a Kisvárdai Várszínház, amely átvette a múzeum helyét. A vár első emeleti kőtárában látható az 1438-ban elhunyt Várday Pelbártnak – Várday István bíboros apjának – a sírköve, valamint Nyári István 1635-ben elhunyt feleségének, Telegdy Annának vörös márvány sírköve, amelyen egy latin gyászvers és a kettős címer látható.
A vár 1990 óta a Nemzeti Örökség része, mint hazánk építészeti, történeti szempontból kiemelkedően fontos műemléke, jelenleg azonban felújítási munkálatok miatt nem látogatható. A mellette található park és tó azonban számos programot kínál. A Vár-tó körül épített, rekortán borítású futópálya 470 méter hosszan öleli körül a kisvárdai tavat, míg a park remek pihenő helyként szolgál az oda látogatóknak!
