Kisvárdai Evangélikus Egyházközség

Evangélikus templom 

A Kisvárdai Evangélikus Egyházközséget nem magasabb egyházi fórum szervezte meg, hozta létre. A 30-40 fõbõl álló helybeli evangélikusság szívevágya volt hitük szerinti közösségbe tartozni, és maguk indították el gyülekezetté szervezõdésüket. Kisvárdán az elsõ evangélikus istentisztelet 1910. november 27-én, ádvent elsõ vasárnapján tartották az állami polgári iskola rajztermében, amely még sokáig az evangélikusok istentiszteleti helye maradt. 1911. január 6-án, vízkereszt ünnepén tartják az elsõ úrvacsoraosztást a hívek adakozásából szerzett szent edényekbõl. Az istentisztelet utáni alakuló közgyûlésen kimondják, hogy „Kisvárdai Ágostai Hitvallású Evangélikus Missziói Gyülekezet” név alatt tömörülnek és szervezkednek tovább az önállósodásig. Ekkor még csupán Pátroha, Dombrád, Gégény, Fényeslitke és Mándok tartozik a kisvárdai központhoz.

1930-ban a hívek adományából, országos gyûjtésbõl és egyleti segélyekbõl ismét összegyûlt a templomépítéshez szükséges összeg. Adorján János nyíregyházi építõmestert kérték fel a tervezésre, majd az épitést is reá bízták. A mocsaras helyen az elõkészitõ és alapozási munkák elvégzése után a templom alapkövét 1931. július 12-én helyezték le, és – hihetetlenül gyors épitkezési tempóval és sok társadalmi munkával – három hónap múlva október 18-án már teljesen berendezett állapotban fel is szentelte a templomot dr. Geduly Henrik püspök.

A belsõ berendezést a gyülekezet presbitere Szamosi József asztalosmester készítette. Vrabecz Béla ezüstkeresztelési edényeket adományozott, Oltványi Olga pátrohai postamesternõ gyönyörû oltárteritõt, Linstner Ádám csillárt. Györffy István az oltárképet festette meg ajándékképpen. Az oltárkép témája: Jézus és a kereszt. /Jézus a kereszthordozásban megpihenve a keresztre támaszkodik./ 

A második világháború és azt követõ évtizedek alatt a gyülekezet lélekszámban megfogyatkozott és így anyagilag is elerõtlenedett. Voltak fellángolások, mint például a háborút követõ evangelizációs évek. A különbözõ egyházi konferenciákon való részvétel, az ott kapott lelki hatás sokakban maradandónak bizonyult. Az ötvenes években Asbóth Lajos lelkész csendes, hûséges szolgálatával igyekezet a nehéz körülmények között együtt tartani a kicsiny nyájat. A hatvanas években, felszabadultabb politikai légkörben ismét egészséges lelki mozgás hullámzott át a gyülekezeten. Az elhalálozás és a fluktuáció következtében azonban a 100-150 lélekre leapadt gyülekezet nem tudott tovább önállóan létezni, és 1975-ben beleolvadt a Nyíregyházi –Evangélikus Gyülekezetbe, illetve az onnan önállósult gyülekezetekbe. A kisvárdai rész jelenleg a Nyírszőlősi Evangélikus Egyházközséghez tartozik.