A kisvárdai Művelődési Ház épületét 1979. november 1-jén adták át a nagyközönségnek. 36 év alatt számtalan profi és amatőr színész, óvodások, diákok, fiatalok és idősek, híres és kevésbé híres emberek, politikusok, művészek álltak a kisvárdai színházterem világot jelentő deszkáin.
Az emeleti termekben oktatások, egyesületi összejövetelek, táncórák, vagy különböző fórumok helyszínei voltak évtizedeken át. S bár magát az épületet és annak tereit, a lehetőségekhez mérten felújították, helyreigazították, sokan várták már, hogy (a polgári szlenggel élve) a „művház” is megújuljon. A már „megérett” felújítást a városvezetés is előtérbe helyezte, s az első lehetőséget megragadva, benyújtotta pályázatát a rekonstrukcióra. A pályázat sikeres elbírálását követően, megfelelve az abban foglaltaknak, „két legyet ütött egy csapásra” Kisvárda Város Önkormányzata.
„A megvalósult projekt 699 millió összköltséget foglalt magába, amely a Művészetek Háza teljes felújítását, illetve a Tordai úton létesült Közösségi Ház építését foglalja magába.” - mondta Leleszi Tibor polgármester, hozzátéve: „Célunk az volt, hogy a helyi közösségek tanulási, művelődési és szociális igényeinek kielégítése érdekében, komplex humánszolgáltatások ellátására alkalmas, multifunkcionális intézményhálózatot hozzunk létre.”
A nemzeti színű szalagot dr. Seszták Miklós miniszter, Leleszi Tibor polgármester, Bogáti János miniszteri biztos, és Baracsi Endre, a Sz-Sz-B Megyei Közgyűlés alelnöke vágták át.
A Tordai utcán felépített, Nemzetiségi - Roma Módszertani és Oktatási Központ funkciója, a roma kultúra kincseinek összegyűjtésére és hozzáférhetővé tételére, a roma kultúrára építő képzések, közösségi tevékenységek, rendezvények, gyermek-és ifjúsági programok lebonyolítása. „Hiszem azt, hogy olyan színterek létrejöttét kell ösztönözni, ahol az alkotó kedv, a kreativitást, a legtermészetesebben és leghatékonyabban módon kibontakozhat. Ezért van szükségük közösségi házra, és ezért van szükségünk színházra.” - mondta Leleszi Tibor. „Célunk, hogy városunk, Kisvárda, erős és jelentős központtá váljon gazdasági, üzleti, diplomáciai, kulturális és turisztikai szempontból. Mert ennek a városnak a múltja, a jelene és a jövője is elkötelez.” - zárta szavait a polgármester.
Az átadó ünnepségen dr. Seszták Miklós nemzeti fejlesztési miniszter, térségünk országgyűlési képviselője boldogan adta át a kisvárdai kultúra házát újra rendeltetésének. A fejlesztési miniszter - aki itthon inkább azt szereti, hogy kisvárdai polgár, nem pedig azt, hogy miniszter – maga is többször, többféleképpen állt már a helyi színház nagyszínpadán: hol politikusként mondott ünnepi beszédet, díjakat adott át különböző rendezvényeken, vagy éppen társas-tánc tudását mutatta be, a már több éve megrendezett, viszont óriási népszerűségnek örvendő, „Így táncolunk mi” amatőr táncversenyen. A miniszter méltatta beszédében a projekt előkészületein, majd megvalósításán dolgozó szakembereket, s megköszönte a dolgozók és a munkálatok idejére a művészetek házát nélkülözők türelmét, megértését.
Az átadó ünnepségen Dion Marianna csodálatos énekének tolmácsolásában hangzott el a „Játszd még” című dal. Nem csak a dal mondanivalója, hanem az előadója is a legméltóbb volt az új épület felavatására, ugyanis annak a kisvárdai nőnek az éneke szólalt meg először az új falak között, aki annak idején még kislányként, majd folyamatosan, évtizedeken keresztül, felnőtté érve is szórakoztatta ének-produkcióival a közönséget.
Az ünnepségen a nemzeti színű szalagot dr. Seszták Miklós miniszter, Leleszi Tibor polgármester, Bogáti János miniszteri biztos, Nyakó Béla, az intézmény igazgatója és Szabó István, a Sz-Sz-B Megyei Közgyűlés alelnöke vágták át. Az új épületet városunk történelmi egyházainak képviselői, Grunda János görög katolikus parókus, Nagy Zsolt római katolikus káplán és Százvai László, vezető református lelkipásztor imádságai áldották meg.
S hogy mennyi minden változott meg? Minden! Új hang,-és fénytechnikai eszközök, új közönség-székek, fotocellás lett a bejárat, s nem mellesleg az egész épület akadálymentesített. De természetesen kicserélődtek az ablakok, a belső nyílászárók, az illemhelyiségek. Új az információs pult, a ruhatár, a büfé, az irodák, a Pódiumterem, az oktatótermek, s minden, a földtől a plafonig. Sőt! Már a neve sem a régi, 2015. decembertől, mint Kisvárdai Várszínház és Művészetek Háza Multifunkcionális és Kulturális Központ működik tovább.
A Kisvárdai Művészetek Házára rá sem lehet ismerni. Nyomokban sem tartalmazza régi önmagát, kivéve azt, hogy továbbra is a tudásuk legjavát adó munkatársak dolgoznak benne, s hogy ezen túl is várja a közönséget, a tapsokat, a mosolyokat vagy könnyeket. Továbbra is várja azon helyi tehetségeket, akik számos kisvárdai, már művészként dolgozó embertársunk mellett, ezen új falak között, ezen új deszkákról induljanak útnak, sikeres jövőjük felé.
Durucz Gabi
fotók: Szabó Sándor
Híreink 
