Közel húsz helyszín, több tucat látnivaló, életre szóló élmények a HATÁRTALANUL! program sikeres pályázata keretében. 2012. április 23-án jó hangulatban, de izgatottan indultuk el Erdélybe 41 társammal és 5 tanárommal együtt a Somogyi Rezső Általános Iskolából egy öt napos kirándulásra. Izgalmunk csak fokozódott, mikor Csengersimánál átléptük a határt.
Első állomásunkon, Besztercén Erdély legmagasabb, 76 méteres templomtornya impozáns látványával lenyűgözött mindenkit. A 2008-ban tűzvészben megrongálódott templomtól a 15. században épült lábas házakhoz látogattunk el, melyeknek gótikus stílusú árkádjai alatt folyt a kereskedelem. A következő állomás Szászrégen volt, ahol az Evangélikus templom hatalmas domborművei kötötték le figyelmünket. Latin nyelvű emléktábláján olvashattuk: „az Úrnak 1330-ik évében” épült.
Szállásunk, Marosvásárhelyen, a Bod Péter Diakónia Központban volt. Az élmény teli nap után megnéztük az első nap készített képeket. Csoportokat alakítottunk, és megoldottuk az erdélyi kvíz - tanáraink által, az első nap nevezetességeiből összeállított – feladatait, amely tevékenység aztán napjaink természetes részévé vált.
Másnap kíváncsian folytattuk utunkat az 1983-ban természeti rezervátumnak nyilvánított Tordai-hasadékhoz. Felemelő volt azon a történelmi helyszínen állni, amelyhez Szent László királyunk egyik legendája is kapcsolódik./ Ezt az eseményt örökíti meg Kisvárda főterén látható Szent László lovas szobor is./ Biológiai és földrajzi ismereteinket is bővítettük, mikor a barlangok kialakulásáról, az itt élő majdnem 1000 fajta növényről olvashattunk.
Megérkeztünk Nagyenyedre, Jókai Mór híres elbeszélésének a helyszínére. Ki ne olvasta volna „A nagyenyedi két fűzfa” c. művet? A város nevezetessége a vártemplom, amit 1704-ben - több erdélyi műemlékhez hasonlóan - felgyújtottak. A város védelmében 30 diák is elesett, a Kápolna-dombon emlékművet is állítottak tiszteletükre. Nem hagyhattuk ki a Bethlen Gábor által 1622-ben alapított híres Református kollégiumot sem. Itt tanult többek között Kőrösi Csoma Sándor, Apáczai Csere János, Sütő András.
Következő állomásunk Gyulafehérvár volt. A számos látnivaló közül talán az egyik legérdekesebb a vár története. I. István 997-ben egyik kapujára szegeztette ki a felnégyelt Koppány testének egy darabját. Megnéztük az Ortodox katedrálist és az Érseki székesegyházat is, mely utóbbi történetéhez olyan történelmi személyiségek kapcsolódnak, mint Szent László, Hunyadi János, Fráter György.
Az elkövetkező napon Segesvárra látogattunk el, ahol a segesvári csata emlékére állított emlékműnél koszorúzással emlékeztünk meg az 1848-as forradalomról és szabadságharcról, 1849. július 31-e eseményeiről, Bem Józsefről és Petőfi Sándorról is. Hosszú út után Farkaslakán ellátogattunk Tamási Áron sírjához. Majd Korond, a Hargita megyei iparművészeti központ következett, ahol közel 300 fazekas mester szemet gyönyörködtető munkái közül válogathattunk.
A parajdi sóbányába csak busszal mehettünk be, majd hosszú lépcsőzés után megérkeztünk a bánya legmélyebb pontjára, ahol nemcsak a különleges mintájú falakat, hanem a sóból készült szobrokat is megnézhettük.
Szovátán a nagy sótartalmú, a kiterített medvebőrhöz hasonló alakú Medve- tó közelében időztünk. Azt mondják a szakemberek, hogy kb. 66000 tonnányi oldott sómennyiség van a vízében. Este különleges élmény várt ránk. Meghívást kaptunk a marosvásárhelyi Bolyai Líceumba, ahol „ízelítőt” kaptunk az erdélyi magyar gyerekek iskolai életéből.
A 4. napon első állomásunk Székelyudvarhely volt. Itt beszélgettünk székely emberekkel, akik örültek a Magyarországról érkező gyerekeknek. Megnéztük azt a parkot, ahol a nagy magyarok / Szent László, Hunyadi János, Fráter György, Wesselényi Miklós, Bem József/ emlékére szobrokat állítottak. Csíkszereda után Madéfalvára utaztunk, ahol a vértanúk emlékművét kerestük meg. Itt találkoztunk egy 88 éves nénivel, aki sokat mesélt Erdély történetéről.
Majd Gyergyószentmiklós és végül a Békás-szoros következett. Az ide vezető szerpentinen bedugult a fülünk, és néha azt éreztük, mintha hullámvasúton ülnénk. A buszból lenyűgöző volt a kilátás. A Békás-szoros Hargita megyében, a Békás-patak völgyében található. A szorost 1971-ben védetté nyilvánították, jelenleg a Nagyhagymás Nemzeti Park része. A szoros 200-300 méter magas sziklafalával Európa egyik természeti ritkasága. Megtudtuk, hogy egyetlen barlangját 1973-ban diákok fedezték fel.
Az utolsó nap a Gyilkos- tó 32 hektáros páratlan látványa fogadott bennünket. Legendáját szájtátva hallgattuk: 1837-ben keletkezett, amikor a Gyilkos-kő hegység oldaláról az esőzések miatt meglazult törmelék lecsúszott a völgybe. Sajnos a tó a lerakódó hordalék miatt elkezdett feltöltődni, és ha nem történik beavatkozás, a számítások szerint 2080-ra teljesen el is tűnik.
Székelyudvarhelyen a székely kapukban gyönyörködtünk. Késő délután értünk Kolozsvárra, ahol a város egyik jelképét, Fadrusz János leghíresebb alkotását, Mátyás király szobrát néztük meg. Már sötétedett, amikor búcsút intettünk a történelmi városnak, és elindultunk Magyarország felé. Álmosan, fáradtan szálltunk le a buszról, de még sem tudtunk elaludni addig, míg szüleinknek be nem számoltunk az öt nap különleges élményekkel teli eseményeiről.
Köszönjük tanárainknak, hogy megszervezték számunkra ezt a felejthetetlen erdélyi kirándulást.
a Somogyi Rezső Általános Iskola
7. évfolyamos tanulói
Híreink 
