A Múzeumok Őszi Fesztiválját 2006-ban rendezték meg először. Fő célja a múzeumok széleskörű népszerűsítése volt, nevezetesen az, hogy a Múzeumok Majálisa és a Múzeumok Éjszakája mellett legyen még egy olyan rendezvénysorozat, amely évente ismétlődik, hosszabb időn át tart és országos.
A Múzeumok Őszi Fesztiváljának országos koordinátora a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum Oktatási és Képzési Központja. A Rétközi Múzeum 2010 óta vesz rész ezen az egyre sikeresebb országos rendezvénysorozaton.
2016-ban az első foglalkozásunkat a Mesterek és mesterségek témakörében október 6-án tartottuk. Azt volt a címe, hogy A szerencsepatkó nyomában, és Pájer Gyula kovácsmester, népi-iparművész vezette be a tanulókat a kovácsmesterség rejtelmeibe. Könnyű dolga volt, hisz a Rétközi Múzeum egyik állandó kiállítására, a kisvárdai Fekésházi kovácsmesterek felszerelt műhelyére támaszkodhatott, amely tulajdonképpen a múzeum egyik állandó kiállítása. Két foglalkozást tartott egy napon 60 érdeklődő iskolásnak, akik a kovácsmesterség játékos gyakorlása mellett a mesterséggel kapcsolatos hagyományokkal is megismerkedtek.
A következő – október 13-án tartott – foglalkozás szintén a Mesterek és mesterségek témaköréhez kapcsolódott, nevezetesen a látogatók által röviden csak Babák népviseletben titulált állandó kiállításunkhoz. Csuhébabát készítettünk és öltöztettünk ‒ szabolcsi viseletekbe. Ez a fajta manuális tevékenység nagy élményt jelentett a tanulóknak, hisz ritkán találkoznak olyan természetes anyagokkal mint a kukoricacsuhé, amelynek a felhasználásáról még ritkábban, vagy egyáltalán nem hallottak. Ezen a foglalkozáson 64 általános iskolás vett részt, akik jó hangulatban, sok nevetés közepette készítették és öltöztették viseletbe a csuhébabákat.
Ami a Múzeumok Őszi Fesztiváljának méltó lezárását illeti, arra október 25-án került sor, és ez az esemény nem más, mint a meghirdetett rajzpályázat díjkiosztása. A Rétközi Múzeumnak van egy saját meséje, A beszélő tárgyak háza. (A mesét a múzeumigazgató írta.) Erre a mesére eddig is számos foglalkozás sorozatot és múzeumpedagógiai kiadványt építettünk. Ez a mese mindenkihez szól. Az idén úgy véltük, hogy magukkal a célcsoportokkal, a különböző korosztályú gyerekekkel készíttettünk meseillusztrációkat hozzá. A gyerekek mielőtt elkezdtek volna rajzolni még egyszer bejöttek a múzeumba, megnézték a beszélő tárgyak házát és kiválasztottak két tárgyat, mert a felhívás szerint két múzeumi tárgynak kötelezően szerepelnie kellett az illusztráción. Az eredmény ezúttal valóban meglepő volt: 223 rajz érkezett be a felhívásra! A zsűrinek – Fehérváriné Zalezsák Ilona képzőművésznek és Battyányiné Székely Csilla óvodapedagógusnak – nem volt könnyű dolga a díjazottak kiválasztásában.
Úgy gondoljuk, hogy programjaink felkeltették a célközösségeink érdeklődését. Ezt bizonyítja a rendezvények magas számú látogatottsága is. (A négy rendezvényen összesen 438-an vettek részt.) Igyekszünk évről évre újítani, olyan programokat szervezni, amelyeket a tanulók nem teherként, nem valami megint kötelezőként fognak fel, hanem inkább szórakozásként. A már homályba vesző mesterségek felelevenítése, a rajzolás, ami kötődik valahogy a múzeumhoz, a gyűjteményeinkhez – mindig jó terep.
Ha a gyerekek otthon elmesélték a szüleiknek a múzeumban történteket, akkor már jó a mérlegünk, akkor már úgy érezzük, érdemes folytatni.
A rendezők –
a Rétközi Múzeum munkatársai
Híreink 
