Újabb köztéri, képzőművészeti alkotás díszíti Kisvárda belvárosát: egy szobor, amely a magyar zenetörténetben kiemelkedő jelentőségű forrásnak és a módszer alkalmazójának és oktatójának, Kisvárdai Jánosnak állít emléket.
A három méter magas, acél talpazaton álló, Corten acéllemezből kiszabott és ritmikusan egymáshoz hegesztett szobor a zene és a dallam dinamikáját idézik fel, s jelképesen jelenik meg rajta a zenetanár bölcs alakja. Az alkotást tagoló rusztikus felületű, ritmikus mezők kottalapokra utaló játékos "pöttyögetés" borítja. Ezeken a lapokon megjelennek több helyen a szobor felületébe vájt hangjegyek.
„Városunk legújabb köztéri kincse egyszerre idézi föl a zeneiséget és az éneklőket, a zenetanítás dicső múltját és jövőjét az e téren évszázados hagyományokkal büszkélkedő Kisvárdán.” - mondta a szoboravató ünnepségen Leleszi Tibor, Kisvárda polgármestere.
Az ünnepséget az Arcadelt Kamarakórus nyitotta meg, ünnepi beszédet mondott Csorba István Kadosa, a Magyar Kultúra lovagja.
Kisvárdai János és módszere
A szobor témája a Kisvárdához köthető XV. századi zenetudós, Kisvárdai János és zenetanítási módszere. Kisvárdai János a sárospataki városi-plébániai iskola rektora volt. Módszere a XI. századi Arezzói Guido pomposai bencés működéséhez köthető. Guidó az iskolai énektanítás első kiváló metodistája, aki éppen a hangjelölés határozottabb formájának alkalmazásával, vagyis a vonalrendszeres írással jutott a zenetörténelemben kiváló jelentőséghez.
Többek között az emberi tenyéren jelölhető hangírását alkalmazta Kisvárdai János is. E módszert és tananyagát írja le diákja Szalkai László, későbbi főkancellár és érsek 1490-ben. Ebben a Szalkai –kódex néven ismertté vált könyv zenei tananyagot bemutató fejezetében található Magyarországon elsőként, a ma is használatos öt vonalas kotta, és előjegyzés rendszer. Talán még fontosabb az, hogy Kisvárdai János tanította a relatív szolmizációt. A szolmizációs hangokat egy kéz ábrán jelölte, és a korban ismert egyházi és világi dallamokat gyakoroltatott szolmizálva, így rögzítve a hangközöket.
A relatív szolmizáció a XVI. századtól eltűnik a zeneoktatásból. A XX. század közepén Kodály gyakorlatilag ezt a módszert elevenítette fel saját metódusában. Lehet, hogy nem véletlen az elhíresült idézetben Kisvárda említése! „Fontosabb, hogy ki tanítja az éneket Kisvárdán, minthogy ki az Operaház igazgatója.”(Kodály Zoltán)
A képzőművészeti alkotás Szurcsik József, Munkácsy-díjas művész munkásságának jellegzetes darabja, melyet a művész Leleszi Tibor polgármesterrel és Zámbó István önkormányzati képviselővel leplezett le. Az alkotást megáldották, megszentelték a városi történelmi egyházak képviselői.
Durucz Gabi
fotók: Kovács Péter
Híreink 
