Egy darab ismertsége attól is függ, milyen gyakran játsszák színházaink. A vörös malom nem a megunásig játszottak között van. Az igaz, hogy a Doktorock házi-szerzőjének számító Kocsák Tibor-Miklós Tibor szerzőpáros darabját már harmadszor mutatta be a Kisvárdai Várszínház, de mivel az évek folyamán új generációk nőttek fel nem válik unalmassá az ismétlés.
Már csak azért sem, mert mindhárom előadás más-más felfogásban került színpadara. A korábbi két bemutatóról már csak emlékfoszlányok vannak, nem témája jelen írásnak.
Az augusztus 22-23-án két telt házas előadás korunkra aktualizált jeleneteivel elgondolkodtatta a nézők többségét. Nem könnyed, de tartalmas nyári szórakozásra sikeredett a jelenlegi feldolgozás. A betétdalok nem annyira fülbemászóak, nem fütyülik a suszter-inasok. /igaz, már suszterinasok sincsenek/
A táncok három generációt is „megmozgattak” a színpadon. Iskolai besorolás szerint alsós, felsős, középiskola. A következő generáció tagjai. Nekik is, róluk is szólt az előadás.
A történet dióhéjban: Az ördög rontása akkor a leghatékonyabb, ha minél korábban elkezdi romboló munkáját. Ezt az évszázadok során hosszú szívós munkával érték el szegény ördögök. Az egyik közülük nagy innovációra adva fejét egy ember-rontó készüléket fabrikált melynek segítségével, nagyon rövid idő alatt, a hét főbűn mindegyikét megismerheti az egyén. Át is esik mindegyik bűnön, hiszen az egyik hozza-vonzza a másikat. Főhősünk Jánoska János akarata ellenére az első ember, akin kipróbálják ezt a szerkezetet. Halad is az ördög öles léptekkel a rontás útján, de a legnagyobb bűnt, a gyilkosságot még neki sem sikerül elkövettetni. Az innováció felesleges volt, teljes a bukás, a bér: teljes lefokozás. Az emberfia megtisztulva jön ki a kísérletből.
Korunk emberének a hét főbűn kísértése napi rutin. A média, a fogyasztói társadalom kihívásai /Hamlet: Legyek, vagy ne legyek, (fogyasszak, vagy ne fogyasszak, hogy kellően aktuális legyen /. A férfiasság jele, egy férfi-parfüm reklámjával, mely a bujálkodás bűnébe sodorja hősünket. Sokszor csak nézzük, de már nem is látjuk, mi van, mi lehet a képek mögött. Az ellenállás egy atomizált társadalomban nehéz az egyén számára. Közösségben könnyebb. Egy előadás legnehezebb része a szereplők mozgatásának megtervezése. A rendező és a fiatal, de nem amatőr együttes közös munkáját dicséri, hogy sikerült megoldani ezt a nehéz feladatot. Sokszor tele a játszótér, de mindennek-mindenkinek helye van az előadásban. Az erőszak megnyilvánulásakor azonnal kirohanó alsósok és a18-as karikás szituációnál háttérben kukucskáló kíváncsiak, telitalálat. Az autó-gramm gyűjtési jelenetben a bűnössé vált embert tisztelik a gyerekrajongók, vagy a végül ördög-győző Jánoska Jánost válasszák példaképükké? Reméljük az utóbbi a jó megoldás.
A második felvonás feszességét végig tartják a szereplők. A végkifejlet: Ördög-Bukás, reményt ad a nézőnek, nincs veszve a világ, legyőzhető az ördög fia-lánya.
A november végi előadásokat javaslom mindazoknak, akiknek nem állt módjában megnézni a nyári előadást!
Lábis bátyó
Fotók: Dr. Artner Géza
Híreink 
